A szoftverfejlesztés fordulópontján állunk. A vita gyakran arról szól, hogy melyik az AI írja a legjobb kódot (Claude vs. ChatGPT), vagy hol hol lakjon az AI (IDE vagy CLI). De ez nem a helyes kérdésfeltevés.
A probléma nem a generálása kód. Hanem a érvényesítés alkalmazása.
Ha az AI-t „Vibe Kódolókként” fogadjuk el – ahol mi adjuk meg a szándékot, és az AI végzi a kivitelezést –, hatalmas mennyiségű új szoftvert hozunk létre. Egy AI-ügynökökből álló raj egy perc alatt több kódot képes generálni, mint amennyit egy senior fejlesztő egy hét alatt át tud tekinteni. Az ember lett a szűk keresztmetszet.
A megoldás nem több az emberek. A megoldás egy AI Tervezési Hatóság.
Hagyományosan a „Tervezési Hatóság” egy kis építészcsoport, amely hetente vagy havonta egyszer összegyűlik egy terv jóváhagyására vagy elutasítására. Egy olyan világban, ahol nagy sebességű MI fejlesztés ez a modell reménytelenül elavult. Túl lassú és túl reaktív.
Ha áttérünk az „Eldobható Kódra” – olyan szoftverre, amelyet nem refaktorálunk végtelenül, hanem kidobunk és újra generálunk, ha a követelmények változnak –, akkor a szerepünk alapvetően megváltozik. Már nem vagyunk kőművesek, akik követ raknak kőre. Mi vagyunk azok a gyár építészei, amely a falakat nyomtatja.
De vajon ki ellenőrzi, hogy ezek a falak egyenesek-e?
Az AI Design Authority nem egy személy, hanem egy folyamat. Egy „próbatétel”, amelyen minden generált kódsornak át kell küzdenie magát a gyártás eléréséhez. Ez a folyamat nem az emberi kód felülvizsgálatot helyettesíti semmi-val, hanem valamivel jobb.
Három rétegben működik:
1. A Végrehajtó Hatalom (A Generálás)
Nem egyetlen MI-t kérünk fel megoldásra, hanem hármat. A Gemini 3-at, a GPT-5-öt és egy nyílt forráskódú modellt (például a Llamát) arra kérjük, hogy párhuzamosan dolgozzanak ugyanazon a problémán. Ez elkerüli a szűklátókörűséget, és áttöri azt a „lustaságot”, amiben az LLM-ek néha szenvednek. Ez a megközelítés szintén tudományosan kutatott és megmutatja, hogy elkerülhető az MI-hallucináció, és hibák nélkül nagyon hosszú láncok építhetők
2. A Kemény Szűrő (A Törvény)
Itt nincs helye vitának. A kódnak le kell fordulnia. A lintereknek nem szabad panaszkodniuk. És ami a legfontosabb: a Fekete Doboz Tesztek teszteknek át kell menniük. Nem teszteljük, hogy a funkció belsőleg működik-e (ez manipulálhatja az AI-t), hanem azt teszteljük, hogy a rendszer kívülről azt teszi-e, amit kell. Megbukik a teszt? Egyenesen a kukába vele.
3. A Lágy Szűrő (Az AI Esküdtszék)
Ez az igazi innováció. A fennmaradó megoldásokat egy speciális „Szavazó AI” elé terjesztik. Ez az ügynök nem ír kódot, hanem olvassa kód. Az általunk kidolgozott architektúra-elveken, biztonsági követelményeken (OWASP, ISO) és megfelelési szabályokon (EU AI Act) alapul.
A következőket mondja: „Az A megoldás gyorsabb, de a B megoldás biztonságosabb, és jobban követi a mikroszolgáltatás-architektúránkat.”
A nyertes megy a gyártásba.
Ez a modell egy olyan hatalommegosztást kényszerít ki, amely sok csapatból hiányzik.
project-description.md, rules.md, skills.md en principles.md), a szigorú követelményeket. Az architektus határozza meg mit építünk, ki építi, hogyan és miért.
Megszabadít minket a szintaxishibák zsarnokságától, és lehetővé teszi, hogy arra összpontosítsunk, amiben jók vagyunk: Rendszerszintű gondolkodás. Tényfeltárás. Struktúra és döntéshozatal.
A kérdés nem az, hogy az AI meg tudja-e írni a kódunkat. Ez a téma már lezárult. A kód nagyrészt eldobható termékké válik.
A kérdés az: Mered-e átvenni az irányítást a kód elveszíteni, ezzel visszanyerve az minőség ellenőrzést?
tudasd velem