A Mesterséges Intelligencia Tervezési Hatóság
A szoftverfejlesztés fordulóponthoz érkezett. A vita gyakran arról szól, hogy melyik az AI írja-e a legjobb kódot (Claude vs. ChatGPT), vagy arról, hogy hol hol lakjon az AI (IDE vagy CLI). De ez a rossz vita.
A valódi probléma nem a generáció kódé. A valódi probléma a érvényesítés alkalmazása.
Ha az AI-t „Vibe Coders”-ként öleljük magunkhoz – ahol mi adjuk az intenciót, az AI pedig a kivitelezést –, hatalmas mennyiségű új szoftver áramlik be. Egy AI-ügynökökből álló raj több kódot generálhat egy perc alatt, mint amennyit egy senior fejlesztő egy hét alatt át tud tekinteni. Az ember lett a szűk keresztmetszet.
A megoldás nem több az emberek. A megoldás egy MI Tervezési Autoritás.
A kézművestől a gyárigazgatóig
Hagyományosan a „Design Authority” egy kis építészcsoport, amely hetente vagy havonta egyszer összegyűlik egy terv jóváhagyására vagy elutasítására. Egy olyan világban, ahol gyors tempójú AI fejlesztés ez a modell reménytelenül elavult. Túl lassú és túl reaktív.
Ha átállunk a „Disposable Code”-ra – olyan szoftverre, amelyet nem refaktorálunk végtelenül, hanem kidobunk és újra generálunk, ha a követelmények változnak –, akkor a szerepünk alapvetően megváltozik. Már nem kőművesek vagyunk, akik követ raknak kőre. Mi vagyunk azok a gyár építészei, amelyek a falakat nyomtatják.
De vraag is echter: ki ellenőrizte, hogy ezek a falak egyenesek-e?
A „Gauntlet”: egy automatizált tűzpróba
Az AI Design Authority nem egy személy, hanem egy folyamat (pipeline). Egy „Gauntlet”, amelyen minden generált kódsornak át kell küzdenie magát, mielőtt élesbe kerülhet. Ez a folyamat nem helyettesíti az emberi kódellenőrzést semmi-vel, hanem valamivel jobb.
Ez három rétegben működik:
1. A Végrehajtó Hatalom (A Generálás)
Nem egyetlen MI-t kérünk fel megoldásra, hanem hármat. A Gemini 3-at, a GPT-5-öt és egy nyílt forráskódú modellt (például a Llamát) párhuzamosan dolgoztatjuk ugyanazon a problémán. Ez megelőzi a szűklátást, és áttöri azt a „lustaságot”, amiben az LLM-ek néha szenvednek. Ez a megközelítés azt is tudományosan kutatott megmutatja, hogy elkerülhető az MI-hallucináció, és hibák nélkül nagyon hosszú láncokat lehet kiépíteni
2. A Kemény Szűrő (A Törvény)
Itt nincs helye vitának. A kódnak le kell fordulnia. A lintereknek nem szabad panaszkodniuk. És ami a legfontosabb: a Fekete Doboz Tesztek teszteknek sikeresnek kell lenniük. Nem azt teszteljük, hogy a funkció belsőleg működik-e (ezt az MI manipulálhatja), hanem azt, hogy a rendszer kívülről azt teszi-e, amit kell. Ha a teszt elbukik? Egyenesen a kukába.
3. A Lágy Szűrő (Az AI Esküdtszék)
Ez az igazi innováció. A fennmaradó megoldásokat egy speciális „Szavazó AI”-nak mutatják be. Ez az ügynök nem ír kódot, hanem olvas kódot. Az architektúra-elveinken, biztonsági követelményeinken (OWASP, ISO) és megfelelési szabályainkon (EU AI Törvény) alapuló képzést kapott.
Szavaz: „Az A megoldás gyorsabb, de a B megoldás biztonságosabb, és jobban illeszkedik a mikroszolgáltatás-architektúránkhoz.”
A győztes kerül gyártásba.
A szoftver trias politica-ja
Ez a modell olyan hatalommegosztást kényszerít ki, amely sok csapatból hiányzik.
- A Törvényhozó Hatalom (Az Architektus): Az Architektus megírja az „Alkotmányt”. A promptok, az architektúra-dokumentumok (
project-description.md, rules.md en principles.md), a szigorú követelmények. Az architektus határozza meg mi mit építünk és miért. - A Végrehajtó Hatalom (A Kódoló Ügynökök): Ezek végrehajtják. Gyorsan, olcsón és emberi fejlesztők felügyelete alatt.
- A Bírói Hatalom (A Tervezési Hatóság): Egy független AI-réteg, amely ellenőrzi a törvényességet.
Konklúzió: Az Architektus új szerepe
Megszabadít minket a szintaktikai hibák zsarnokságától, és lehetővé teszi, hogy arra összpontosítsunk, amiben jók vagyunk: Rendszerszintű gondolkodás. Tényfeltárás. Struktúra és döntéshozatal.
A kérdés már nem az, hogy az AI meg tudja-e írni a kódunkat. Ez már eldőlt. A kód nagyrészt eldobhatóvá válik.
A kérdés az: Meg mered válni a kontrolltól kivitelezés engedni, hogy ezzel visszanyerd a kontrollt a minőség felett?
